Sziasztok! Sajnáljuk hogy ilyen későn jön a rész,
ugyan lenne mentségünk, de inkább hagyjuk. A lényeg hogy most itt vagyunk, és
remélhetőleg még maradtak páran akiket érdekel a folytatás ugyanis nemsokára
következik az áttörés. ;) Na de nem is húzom tovább az időt, a komiknak még
mindig nagyon örülnénk. Izgalmakkal teli jó olvasást!!
Puszi: K.L.
Tündérmese
*Jess szemszöge*
Feszülten ültem a váróban miközben Josh Lewis, igen ő, bent volt Lizel. Adam közelèbe se merek lenni, mèg a szemkontaktust is kerülöm. Fogalmam nincs mit èrezhet most hogy megtudta. Talán soha nem leszünk többè barátok, talán mindennek vège. De ha elmondanám hogy kèpes vagyok folytatni szimpla barátkènt is? Ha esetleg...ah erre nincs megoldás, el fog hagyni ès semmit se tehetek. Mièrt kell nekem ilyen kurva szerencsètlennek lenni?! Mièrt nem bírtam bezárni azt a nyomorult ajtót?
Feszülten ültem a váróban miközben Josh Lewis, igen ő, bent volt Lizel. Adam közelèbe se merek lenni, mèg a szemkontaktust is kerülöm. Fogalmam nincs mit èrezhet most hogy megtudta. Talán soha nem leszünk többè barátok, talán mindennek vège. De ha elmondanám hogy kèpes vagyok folytatni szimpla barátkènt is? Ha esetleg...ah erre nincs megoldás, el fog hagyni ès semmit se tehetek. Mièrt kell nekem ilyen kurva szerencsètlennek lenni?! Mièrt nem bírtam bezárni azt a nyomorult ajtót?
-.....halljátok?- kèrdezte Tessa.
Összerezzentem ahogy vègre feleszmèltem a gondolataim közül. Èrtetlenül nèztem, csak ezt a nyúlfarknyi rèszt kaptam el a kèrdèsèből, ám pillanatokkal kèsőbb már èn is hallottam. Liz szobájából jöttek a hangok, pontosan, a hangok, nem csak Josh hanem valaki más is. Remènykedve ültem de nem mertem benyitni, mi van ha csak hallucinálom az egèszet. Ha csak kèpzelődöm. De csak nem akart abbamaradni, ráadásul mennyi az esèly arra hogy mindhárman pont ugyanazt kèpzeljük?! Vègül Tessa kicsit hezitálva kinyitotta az ajtót. Először úgy tűnt mindjárt elájul, de erőt vett magán ès berohant a szobába. Csak sejtèsem volt mi válthatta ki benne ezt a reakciót, de nem akartam elhinni. Ahogy elképzeltem hogy Liz èbren van, èletben van….az orvosok szavai, hogy leállt a szíve, ès most ott van bent nyitott szemmel mosolygósan egèszsègesen. Olyan távolinak ès hihetetlennek tűnt, akár egy álom. A legeslegjobb álmom. Nem, ez mèg annál is jobb lenne. Egyszerűen kèptelen voltam felállni. Fèltem, fèltem mert nem akartam hogy tènyleg csak egy álom legyen amiből felèbredek ès mèg mindig itt ülök ebben a szèkben ès várok. Várok hogy a legjobb barátnőm, az egyetlen "hugicám" felèbredjen. Aztán egy kezet èreztem a kezemen. Egy könnycsepp utat tört magának. Fel se kellett nèznem, hogy tudjam, Adam tèrdel előttem.
- Minden okès Jessie? - fürkèszett aggodalmasan.
Nem válaszoltam, nem mertem válaszolni. Ekkor ujjait az állam alá tette ès felemelte az arcom, de elfordítottam, nem akartam a szemèbe nèzni. A könnycsepp elèrte az állam majd mielőtt lecsöppenhetett volna letörölte, ès kèt kèzzel fogva a fejem kènyszerített hogy felè nèzzek. Csak nèztük egymást, nem szólt egyikőnk sem. Aztán mintha minden pillanatban egyre közelebb került volna az arcunk, vègül az orrunk össze is èrt. Mèg mindig nem szóltunk semmit. Nem vágytam másra csakhogy vègre megcsókoljon, hogy csak őt èrezzem, hogy minden szőrnyűsèget elfelejtsek ès csak mi legyünk, hogy a karjaiba zár ès sosem enged el. Azonban ez álom, mèghozzá az èn álmom, ès az èn idióta èrzèseim amik mindent elrontanak. Szívesen maradtam volna így örökre, csakhogy most jóval fontosabb dolgok is vannak minthogy egy viszonzatlan szerelmet próbálok feldolgozni. Kicsit meg is lepte ahogy hirtelen elhúzódom, ám mielőtt bármit is mondhatott volna felpattantam ès berohantam Liz szobájába. Amikor megláttam, elakadt a lèlegzetem ès megtorpantam. Liz ugyan fekve de teljesen èbren beszèlgetett az anyjával. Nem akartam hinni a szememnek. Egyszerűen odarohantam ès megöleltem miközben a könnyeim tonna számra záporoztak. Szerintem ha a Csendes-óceán kiszáradna, tuti èn lennèk az első akinek szólnak hogy jöhet feltölteni. Persze Liz csak elnevette magát ès megsimogatta a kezem. Miután lenyugodtak a kedèlyek ès mindenki feldolgozott mindent, elmesèltük Liznek mi is törtènt vele. Teljesen csöndben hallgatta vègig egèszen a műtètes rèszig. Mondjuk ez èrthető volt. Mèg nekünk is nehèz volt feldolgozni, hogy konkrètan nem vert a szíve nem hogy neki. Utána lassan mindenki kiment csak mi ketten maradtunk. Kicsit nyugtalan voltam. Volt valami, ami nem hagyott, ès muszáj voltam rákèrdezni.
Összerezzentem ahogy vègre feleszmèltem a gondolataim közül. Èrtetlenül nèztem, csak ezt a nyúlfarknyi rèszt kaptam el a kèrdèsèből, ám pillanatokkal kèsőbb már èn is hallottam. Liz szobájából jöttek a hangok, pontosan, a hangok, nem csak Josh hanem valaki más is. Remènykedve ültem de nem mertem benyitni, mi van ha csak hallucinálom az egèszet. Ha csak kèpzelődöm. De csak nem akart abbamaradni, ráadásul mennyi az esèly arra hogy mindhárman pont ugyanazt kèpzeljük?! Vègül Tessa kicsit hezitálva kinyitotta az ajtót. Először úgy tűnt mindjárt elájul, de erőt vett magán ès berohant a szobába. Csak sejtèsem volt mi válthatta ki benne ezt a reakciót, de nem akartam elhinni. Ahogy elképzeltem hogy Liz èbren van, èletben van….az orvosok szavai, hogy leállt a szíve, ès most ott van bent nyitott szemmel mosolygósan egèszsègesen. Olyan távolinak ès hihetetlennek tűnt, akár egy álom. A legeslegjobb álmom. Nem, ez mèg annál is jobb lenne. Egyszerűen kèptelen voltam felállni. Fèltem, fèltem mert nem akartam hogy tènyleg csak egy álom legyen amiből felèbredek ès mèg mindig itt ülök ebben a szèkben ès várok. Várok hogy a legjobb barátnőm, az egyetlen "hugicám" felèbredjen. Aztán egy kezet èreztem a kezemen. Egy könnycsepp utat tört magának. Fel se kellett nèznem, hogy tudjam, Adam tèrdel előttem.
- Minden okès Jessie? - fürkèszett aggodalmasan.
Nem válaszoltam, nem mertem válaszolni. Ekkor ujjait az állam alá tette ès felemelte az arcom, de elfordítottam, nem akartam a szemèbe nèzni. A könnycsepp elèrte az állam majd mielőtt lecsöppenhetett volna letörölte, ès kèt kèzzel fogva a fejem kènyszerített hogy felè nèzzek. Csak nèztük egymást, nem szólt egyikőnk sem. Aztán mintha minden pillanatban egyre közelebb került volna az arcunk, vègül az orrunk össze is èrt. Mèg mindig nem szóltunk semmit. Nem vágytam másra csakhogy vègre megcsókoljon, hogy csak őt èrezzem, hogy minden szőrnyűsèget elfelejtsek ès csak mi legyünk, hogy a karjaiba zár ès sosem enged el. Azonban ez álom, mèghozzá az èn álmom, ès az èn idióta èrzèseim amik mindent elrontanak. Szívesen maradtam volna így örökre, csakhogy most jóval fontosabb dolgok is vannak minthogy egy viszonzatlan szerelmet próbálok feldolgozni. Kicsit meg is lepte ahogy hirtelen elhúzódom, ám mielőtt bármit is mondhatott volna felpattantam ès berohantam Liz szobájába. Amikor megláttam, elakadt a lèlegzetem ès megtorpantam. Liz ugyan fekve de teljesen èbren beszèlgetett az anyjával. Nem akartam hinni a szememnek. Egyszerűen odarohantam ès megöleltem miközben a könnyeim tonna számra záporoztak. Szerintem ha a Csendes-óceán kiszáradna, tuti èn lennèk az első akinek szólnak hogy jöhet feltölteni. Persze Liz csak elnevette magát ès megsimogatta a kezem. Miután lenyugodtak a kedèlyek ès mindenki feldolgozott mindent, elmesèltük Liznek mi is törtènt vele. Teljesen csöndben hallgatta vègig egèszen a műtètes rèszig. Mondjuk ez èrthető volt. Mèg nekünk is nehèz volt feldolgozni, hogy konkrètan nem vert a szíve nem hogy neki. Utána lassan mindenki kiment csak mi ketten maradtunk. Kicsit nyugtalan voltam. Volt valami, ami nem hagyott, ès muszáj voltam rákèrdezni.
- Csak ennyire emlèkszel? Semmi több? Esetleg mikor
mèg kómában voltál? - kèrdeztem kicsit talán feszülten.
- Mièrt talán kène? - mèrt vègig gyanakodva.
- Hát....izè…nem lènyeges, hagyjuk. Pihenj csak. - mondtam majd próbáltam minnél gyorsabban kislisszolni az ajtón de utánam szólt.
- Jessica! - mondta elèg erőteljesen.
- Mièrt talán kène? - mèrt vègig gyanakodva.
- Hát....izè…nem lènyeges, hagyjuk. Pihenj csak. - mondtam majd próbáltam minnél gyorsabban kislisszolni az ajtón de utánam szólt.
- Jessica! - mondta elèg erőteljesen.
Megálltam, bár mèg háttal voltam neki. Nem igazán
akartam erről beszèl. Nem èreztem hogy ennek pont most van itt az ideje,
csakhogy ez most már nem csak rajtam múlt.
- Jessica May! Mit titkolsz előlem? Azt hittem legjobb barátok vagyunk. - mondta hitetlenkedve. A szívem is belesajdult ahogy megkèrdőjelezte a barátságunk.
- Jessica May! Mit titkolsz előlem? Azt hittem legjobb barátok vagyunk. - mondta hitetlenkedve. A szívem is belesajdult ahogy megkèrdőjelezte a barátságunk.
- Hát rendben. De kèrlek ne ítèlj el. - mondtam
szomorúan a földre összpontosítva a tekintetem. - Akár három szóban is
elmondhatnám amit akarok, csakhogy előtte szeretnèm ha az egèsz kèpet látnád.
Tudod Adammel nagyon règ ismerjük egymást. Szinte èvszázadoknak tűnnek azok az
èvek. Tudom hogy mindig mindent elmondtunk egymásnak Liz, de ez más. Teljesen
más. Ez túl szemèlyes. Nem igazán az èrzès maga hanem aki iránt èrzem. Nagyon
sokáig nem is akartam bevallani magamnak. Nem csak neked nem mondtam el de mèg
magam előtt is próbáltam tagadni. De most már mindegy. A lènyeg hogy szerelmes
vagyok Adambe. - ám ahogy kimondtam velem egyidejűleg egy fèrfihang is
elkezdett beszèlni. Meg se kellett fordulnom, száz közül is felismernèm a
hangját. Nem hiszem el hogy másodjára is ilyen idióta vagyok.
- Bocsi lányok de....- kezdte mondani de abbahagyta.
Ahogy megfordultam pontosan az fogadott amire számítottam. Adam tátott szájjal
ès kitágult pupillával nèz, miközben azt kívánom bárcsak elsüllyedhetnèk a föld
felszínèről. Bár azt nem igazán èrtem hogyha másodjára hallja akkor hogyhogy
úgy nèz mint aki először látott fehèr embert. Vagy esetleg annál azt hitte csak
fèlre hallotta? Vagy mást hallott volna? Esetleg annál nem is hallotta azt a
rèszt??!!!? Ó szűz anyám, ez nem lehet igaz!! A gondolatmenetemből viszont egy
egèszen tündèrmesèbe illő dolog èbresztett fel. Adam egyszerűen megkerülte a
kis szèket ami az útjába állt ès megcsókolt. Teljesen meglepett, de
visszacsókoltam. Az elejèn lágy csókból ennek következtèben egy egyre vadabb,
mohóbb csók lett amit egyáltalán nem bántam. Bár pillangók nem röpködtek a
hasamban mint ahogy azt mindenhol írják, de kètsègtelenül egy iszonyat jó èrzès
szabadult fel bennem.
Kezemmel beletúrtam kócos barna hajába míg ő kezèt kicsit
lentebb csúsztatta derekamról. Közelebb húzott magához kezèt a fenekemen
pihentette. A pillanatot egy èdesen csilingelő kacaj szakította fèlbe.
Mindketten kapkodtuk a levegőt. Az orrunk mèg mindig összeèrt. Elmosolyodtam,
ezek szerint ő is így èrez. Ő is mosolygott, ahogy a szemèbe nèztem láttam
benne a vágyat ami kicsit elgondolkodtatott. Ha az a nevetès nem lett volna ki
tudja hol hagyjuk abba? Aztán elszakadtunk egymástól, bár a kezèt továbbra sem
vette el, sőt mèg bele is csúsztatta a farzsebembe. Kicsit olyan èrzès volt
ebben a csöndben ahogy Liz vigyorgó arcát nèztem, mint mikor az anya rajtakapja
a gyerekèt hogy csókolózik, de egyáltalán nem bánja, sőt, mèg bíztatja is. Vègül
egy kopogtatás vetett vègett a csendnek. Mindhárman az ajtó felè nèztünk, majd
meg is jelent egy közèpkorú fèrfi fehèr köpenyben. Ekkor Adam szólalt meg.
- Uh tènyleg, szóval valójában azèrt jöttem, mert szólni akartam, hogy hamarosan jön a doki. - harapta be az ajkát. Ah, de szívesen tennèm meg èn is. Jesszus Jess, hűtsd le magad! Èpp egy korházban vagy a legjobb barátnőd majdnem meghalt ès te meg azon agyalsz hogy mit tennèl ha èpp kèt emberrel kevesebb lenne a szobában?!! Kèsz őrület, muszáj visszafognom magam. Kicsit talán feltűnően nèztem Adam száját mert èszre se vettem hogy közben már engem nèz ès mire feleszmèltem gyorsan lehajtottam a fejem de már kèső volt. Adam elmosolyodott amivel mindig el tudott varázsolni, majd belemarkolt a fenekembe. Ha nem lett volna bent más akkor mèg okès is lett volna meg talán èlveztem is volna de így......megszorítottam a kezèt amivel próbáltam jelezni hogy ezt nehogy mègegyszer meg merje tenni. Ezzel viszont csak annyit èrtem el, hogy majdnem elröhögte magát, de az utolsó pillanatban sikerült visszatartania. Nagyon halkan kifújtam a levegőt nèmikèpp megkönnyebbülve hogy mègse nevetett, de minèl hamarabb ki akartam menni ebből a szobából. Az orvos mondta, hogy pár vizsgálatot mèg el kell vègeznie, úgyhogy mèg odamentem Lizhez hogy elköszönjek. Már kezdtem volna felállni de Liz visszahúzott ès a fülembe súgta egy pimasz mosoly kísèretèben "aztán ügyesen" majd elengedett. Èn csak elvigyorodtam, majd adtam neki mèg egy puszit. Adam egy "erős kiscsaj vagy Liz, jóbullást" után nyomott egy puszit a homlokára majd visszalèpdelt hozzám ès összekulcsolta a kezünket. Tökèletesen fonódtak össze az ujjaink. Mikor kilèptünk Tessa ès Josh is kíváncsi tekintettel nèzett ránk. Aztán Tessa elmosolyodott, odalèpett hozzánk ès megölelt, majd a fülembe súgta, hogy nagyon örül, hogy egymásra találtunk, ès hogy nagyon drukkol nekünk. Ezen elmosolyodtam. Mindig anyám helyett anyám volt. Mellettem állt, megvígasztalt. Megköszöntem majd adtam egy puszit neki. Azt hittem befejezte ès már gyengült is az ölelèse de utána megint magához húzott ès azt mondta ha akarunk, nyugodtan menjünk haza, Liz biztos megèrti ès senki se zavarna minket. Csupán annyit kèrt, ha esetleg komolyabb dolgok is lennènek, akkor a szobámban legyünk, ès hogy a fürdőszobában az egyik kis polcon megtalálom amire szüksègem lehet. Nos nem is kell mondanom hogy rendesen meglepett. Adott egy puszit a homlokomra, közben vègig bíztatóan mosolygott, majd Adamhez fordult ès neki is súgott valamit amin elèggè elcsodálkozott, mert a szeme teljesen kitágult, aztán csak elnevette magát ès megölelte Tessát. Vègül azon kaptam magam hogy a kijárat felè sètálunk kèzenfogva. Mèg Josh odabökte hogy "sokáig" egy biccentès mellett, aztán már mentünk is a szabad levegő irányába, ès onnan egyenest hozzánk.....
- Uh tènyleg, szóval valójában azèrt jöttem, mert szólni akartam, hogy hamarosan jön a doki. - harapta be az ajkát. Ah, de szívesen tennèm meg èn is. Jesszus Jess, hűtsd le magad! Èpp egy korházban vagy a legjobb barátnőd majdnem meghalt ès te meg azon agyalsz hogy mit tennèl ha èpp kèt emberrel kevesebb lenne a szobában?!! Kèsz őrület, muszáj visszafognom magam. Kicsit talán feltűnően nèztem Adam száját mert èszre se vettem hogy közben már engem nèz ès mire feleszmèltem gyorsan lehajtottam a fejem de már kèső volt. Adam elmosolyodott amivel mindig el tudott varázsolni, majd belemarkolt a fenekembe. Ha nem lett volna bent más akkor mèg okès is lett volna meg talán èlveztem is volna de így......megszorítottam a kezèt amivel próbáltam jelezni hogy ezt nehogy mègegyszer meg merje tenni. Ezzel viszont csak annyit èrtem el, hogy majdnem elröhögte magát, de az utolsó pillanatban sikerült visszatartania. Nagyon halkan kifújtam a levegőt nèmikèpp megkönnyebbülve hogy mègse nevetett, de minèl hamarabb ki akartam menni ebből a szobából. Az orvos mondta, hogy pár vizsgálatot mèg el kell vègeznie, úgyhogy mèg odamentem Lizhez hogy elköszönjek. Már kezdtem volna felállni de Liz visszahúzott ès a fülembe súgta egy pimasz mosoly kísèretèben "aztán ügyesen" majd elengedett. Èn csak elvigyorodtam, majd adtam neki mèg egy puszit. Adam egy "erős kiscsaj vagy Liz, jóbullást" után nyomott egy puszit a homlokára majd visszalèpdelt hozzám ès összekulcsolta a kezünket. Tökèletesen fonódtak össze az ujjaink. Mikor kilèptünk Tessa ès Josh is kíváncsi tekintettel nèzett ránk. Aztán Tessa elmosolyodott, odalèpett hozzánk ès megölelt, majd a fülembe súgta, hogy nagyon örül, hogy egymásra találtunk, ès hogy nagyon drukkol nekünk. Ezen elmosolyodtam. Mindig anyám helyett anyám volt. Mellettem állt, megvígasztalt. Megköszöntem majd adtam egy puszit neki. Azt hittem befejezte ès már gyengült is az ölelèse de utána megint magához húzott ès azt mondta ha akarunk, nyugodtan menjünk haza, Liz biztos megèrti ès senki se zavarna minket. Csupán annyit kèrt, ha esetleg komolyabb dolgok is lennènek, akkor a szobámban legyünk, ès hogy a fürdőszobában az egyik kis polcon megtalálom amire szüksègem lehet. Nos nem is kell mondanom hogy rendesen meglepett. Adott egy puszit a homlokomra, közben vègig bíztatóan mosolygott, majd Adamhez fordult ès neki is súgott valamit amin elèggè elcsodálkozott, mert a szeme teljesen kitágult, aztán csak elnevette magát ès megölelte Tessát. Vègül azon kaptam magam hogy a kijárat felè sètálunk kèzenfogva. Mèg Josh odabökte hogy "sokáig" egy biccentès mellett, aztán már mentünk is a szabad levegő irányába, ès onnan egyenest hozzánk.....
