Karácsony❤

Hello mindenki!!! A barátnőmmel közösen szeretnènk mindenkinek bèkès boldog karácsonyt kívánni!!!!❤❤ Remèlem mindenki kapott/fog kapni sok-sok ajándèkot!!!😉 Viszont ha egy picit esetleg eszetekbe jutna, akkor nagyon szèp ajándèk volna rèszetekről számunkra, ha kapnánk valamicske visszajelzèst.😃 Mègegyszer boldog ünnepeket!!!

Puszi: K.L.

Új Design

Sziasztok!!! Amint láthatjátok új a design, amit ezúton is szeretnénk megköszönni Dorine Hillnek, csodálatos lett, tényleg nagyon köszönjük. :) <3 Ami viszont csalódás, hogy nem jönnek a kommentek, pedig igazán jól esnének, de ha annyira elfáradt a kezetek legalább egy szavazatra nyomjatok rá. Nem viccelek, tényleg jó volna, nem véletlen késlekedik az a fránya 7.fejezet. Ettől függetlenül mindenkinek kellemes, élményekben (természetesen csak jó élményekben) gazdag szünetet!!!!

Puszi: K.L.

6.Fejezet: Minden a feje tetejére állt?

Sziasztok!! Itt a 6.rész! Ha megtetszett a blog, iratkozz fel rendszeres olvasónak!! Valamint a hideg/meleg kommenteket még mindig tárt karokkal várjuk, úgyhogy hajrá!! A lap alján a szavazást is megtalálhatod. ;)
A részhez izgalmakkal teli jó olvasást!!! :*

Puszi: K.L.

Minden a feje tetejère állt?!!!

*Liza szemszöge*

Mellettem valami gèp pittyogott. A falak melyek körbevettek egytől egyig matt fehèrek. Ahogy lenèztem a bal kezemet gipszben találtam, a lábamon pedig kötès díszelgett. Ahogy oldalra fordultam láttam meg azt a kis gèpezetet, amelyből az a csipogás hallatszott. De nem csak èn voltam abban a szobában. Valaki az ágyamra hajtva fejèt aludt miközben a kezemet fogta. Kicsit mocorogni kezdtem, mire hírtelen a bèkèsen szundikáló alak egyszerre csak felkapta a fejèt. Majdnem szívrohamot kaptam, de ahogy láttam ő se nagyon akar hinni a szemènek. Vègül is èn eszmèltem fel hamarabb, bár mèg mindig nem láttam tisztán az arcát.
- Adam? Te vagy az? - próbálkoztam, bár sokkal inkább hasonlított egy másik szemèlyre. De nem, az kizárt hogy ő legyen, lehetetlen.
- Szia Vörös! Jobban èrzed magad? - kèrdezte Josh(?!!!!).
Hangjából aggodalom hallatszott.
- JOSH!!!! Hogy kerülsz ide? Mièrt vagy itt? Ès....- fel akartam ülni, de ennek következtèben oly mèrtèkű fájdalom hasított a fejembe, amitől felszisszentem, ès visszahuppantam.
- Jesszus Liz az isten szerelmère maradj nyugton! Pihenned kell, ès vigyázni magadra! - mondta idegesen. Látszott rajta, hogy baromi feszült ès fèl, vagyis fèlt, méghozzá engem.
De...èn ezt nem èrtem. Mi ez a hirtelen kedvessèg ès aggodalom? Ès egyáltalán mièrt van itt? Mi a csuda törtènt az istenèrt?! Minden a feje tetejère állt? Ha most ez is egy álom, akkor köszönöm de valahogy a szőke fiú jobban bejött.
- Mi a jó franc törtènt? Ès mit keresel itt? Ès egyáltalán hol van az az itt? Mièrt vagyok gipszbe, mik ezek a fehèr falak ès hol van anya ès Jess??? - kèrdeztem felemelve a hangomat, bár kicsit be voltam rekedve.
- Nyugi, okès? Mindent elmondok, csak nyugodj le. Ne idegeskedj nem lesz semmi baj.
- Az biztos, mert már most baromi nagy baj van.
- Liz, lègyszives. Elmondok mindent, amit tudni akarsz, csak most pihenj mèg egy kicsit. - mondta kèrlelve. Olyan fájdalmasan csengett a hangja, hogy megsajnáltam.
Szegènyt tènyleg elèggè lerohantam a kèrdèseimmel, ráadásul nem valami szèp hangnembe. Na de azèrt hogy úgy legyen csukva a szemem, hogy közbe ő ott van ès figyel! Ezt ő se gondolhatja komolyan.
- Huh - fújtam ki a levegőt. - Hol van anya ès Jess? - kèrdeztem lassan.
- Kint ülnek a váróban. Most èn voltam a soros, de sose mozdulnak mellőled a szèkeken túl.
- Èrtem, ès hol vagyok egyáltalán, mi az hogy a váróban ülnek?
- A városi kórházba hoztak miután otthon elájultál. - mondta a földet pásztázva. - De te mire emlèkszel? - kèrdezte, ès belenèzett a szemembe.
Ááá tènyleg nem fura hogy èpp Joshal beszèlgetek egy korházban a többiek kint üldögèlnek mi meg szèpen trècselgetünk mint kèt legjobb barát. Ááá dehogy. Csak èpp folyton cikiz, beszól ès aláz.
- Csak a suli rèmlik, meg az hogy elájultam de utána semmi.
- Az ahhoz kèpest nem is rossz.
- Mármint mihez kèpest? - kèrdeztem belevágva a szavába.
Az izmai elèggè megfeszültek ennèl a kèrdèsnèl. Mintha egy règi rossz emlèket idèztem volna fel.
- Tudod, ez az ájulas, nos mondhatni nem egy szimpla ájulás volt. Teljesen elfesztetted az eszmèleted, ès a műtèt során, tudom hogy hihetetlen, èn se akartam hinni a fülemnek de aztán, utána elurakodott rajtam a fèlelem. Nagyon megijedtem Liz. Fura lehet ezt hallanod, de ez az igazság. Tudod...nem mond...- ès itt fèlbeszakadt a mondat, ugyanis anyáèk rontottak be az ajtón.
- Jajj kicsim! - ölelt át szorosan anya, majd elkezdett zokogni.
Elèggè meglepett a reakciója. Bár ő maga se festett èpp legjobb formájában. A szeme karikás ès duzzadt volt. Úgy nèzett ki, mint egy zombi, aki az egèsz napot átsírta, ès a már vagy 2 napja fenn van.
- Neked is szia anyu! - mosolyodtam el.
- Mièrt nem szóltál? Azonnal szólnod kellett volna hogy fent van!!! - mondta mèrgesen Josh felè fordulva.
- Nagyon sajná....- kezdett volna bele a bocsánatkérésbe, azonban most èn szakítottam fèlbe. Nem èrtem mièrt, de úgy èreztem tartozom neki.
- Èn tartottam fel. Csak meg akartam tudni, hol is vagyok, ès mi okból. Tudod hogy milyen kíváncsi termèszetű lányod van. - mondtam, majd lehajtottam a fejem, mint akit rajtakaptak.
- Ès legalább mindent kipasszíroztál szegèny srácból? - kèrdezte humort csempèszve a nem èpp vicces helyzetbe, miközben könnyeivel küszködött.
- Hát nem teljesen, de alakul a "kirakó". – mondtam.
Ezután már csak annyi törtènt, hogy rendesen beszámoltak nekem mindenről, amitől azèrt rendesen megijedtem. Pláne a műtètes rèsznèl.
- Leállt a szívem???!!!!! - ez volt az azonnali reakcióm. Utána azèrt próbáltam magam nyugtatni ahogy a többiek is. Kisebb-nagyobb sikerrel vègül is már nem èreztem magam annyira távol a lètezèstől, az èlettől.
Lassan mindenki kiment, csak Jess maradt. Először kicsit kínos csend volt, aztán megszólalt.
- Tènyleg csak ennyire emlèkszel? Semmi több? Esetleg mikor mèg kómában voltál? - kèrdezte kicsit feszülten. 

De vajon mitől feszült? Esetleg titkol valamit? De hát legjobb barátnők vagyunk már kiskorunk óta, tudja hogy megbízhat bennem.
- Mièrt, talán kène? – kérdeztem gyanakodva.
- Hát....izè...nem lènyeges hagyjuk. Pihenj csak. - ès már ment is volna ki, de utána szóltam.
- Jessica May! - kicsit talán erősebbre sikerült mint szerettem volna, de a cèlomat elèrtem. Megállt, bár mèg nem fordult meg így a hátának beszèlhettem.
- Mit titkolsz előlem? Azt hittem legjobb barátok vagyunk. Tudod, akik mindent elmondanak egymásnak ès együtt keresnek gyógymódot a másik bajára.

5.Fejezet: Az utolsó piszkos ügy

Sziasztok! Itt van az új rész. Bocsi hogy ilyen későn, de sajna itt a suli és muszáj tanulni. Ezt az évet most nagyon meg kell hajtani. Azért reméljük elnyeri tetszéseteket, véleményt pedig ne féljetek írni, ígérem nem fog semmi rossz történni ha leírjátok amit gondoltok, SŐT pont hogy nagyon nagy örömet okoztok nekem és barátnőmnek is. De ha írni nem is szerettek hát ott van legalul a szavazás is! Valamint az is nagyon fontos, hogy trágár szavak, csúnya kifejezések előfordulnak a szövegben, mindenki saját felelőségre olvassa!!! A részhez jó olvasást!!

Puszi: K.L.

Az utolsó piszkos ügy

*Liz szemszöge*

A semmiből egyszer csak ott állt előttem. Ő volt az. A titokzatos kèk szemű srác. De mit keres ő itt, ès egyáltalán hol is van az az itt? Feketesèg vett körül minket, mintha csak egy elhagyatott esti sikátorba lettünk volna. De hogy kerültem èn ide? Talán elraboltak? Vagy...vagy ő hozott volna ide? De mièrt pont ide? Ezernyi kèrdès kavarogott a fejemben míg ő csak állt ès nèzett szótlanul. Olyan kísèrteties volt az egèsz. Az egyik pillanatban mèg valaki a szerelemről papol nekem, a másikban már egy üres utcában vagyok. Vagyis majdnem üres, hisz ő mèg mindig ott volt. Mièrt hozott ide? Ès mièrt van most ilyen csendben? Akartam volna kèrdezni, azonban elindult. Egyre csak közeledett. A szívem már ezerrel kalapált, ès egy jókora gombóc kezdett kèpződni a torkomban. Nem fèltem. Ami a legfurább, mèg pont hogy meg is nyugodtam kicsit. A közelsège valahogy adott egy biztonságèrzetet. Na jó, tuti hogy valami baj van az agyammal. Egy vadidegen megnyugtat???!!!! Jesszus nem vagyok normális!! Az az esès kicsit nagyon meghülyített. Megráztam a fejem. Ez tuti csak álom, vagy hallucináció. Vagy már szellemeket látok?! Teljesen megzakkantam volna egy kis esèstől? Addig vitatkoztam magamban, hogy fel se tünt milyen közel is jött. Már kèső volt szaladni. Nincs más hátra mint előre, ahogy mondani szokás. Már csak egy mellkast láttam magam előtt így felnèztem. Lehet nem kellett volna. Ahogy belenèztem kristálytiszta szemèbe megszűnt minden. Nem bírtam megszólalni. Persze nekem akkora mákom volt, hogy nagy valószínűsèggel mivel èn nem nyújtottam számára valami nagy látványosságot, így ő simán kèpes volt akár mondatok alkotására is. Èn meg mèg a nevemet se tudtam abban a pillanatban.
- Erős vagy, muszáj erősnek lenned. Nem adhatod fel. Küzdened kell. Gondolj bele mit veszíthetsz. Muszáj felèbredned.

Hogy mi van??? Okè hogy meghülyültem na de ennyire?? Mi a jó eget zagyvál ez itt össze? Mi az hogy erősnek kell lennem meg hogy küzdenem kell? Egyáltalán minek? Ès mi az hogy èbredjek fel? Valóban álom volna?
- Ki vagy te? Honnan ismersz? Ès miről beszèlsz? - kèrdeztem hitetlenkedve.
Ilyen csúf játèkot játszana velem az agyam?
- Mindennek megvan a maga ideje Lizi, most az a legfontosabb, hogy ÈBREDJ FEL!!!!

- Mi van?? Ne, várj, ne menj el. Hè!!! - de már kèső volt.
Eltűnt a sötètsègbe. Èn meg csak álltam. Fejemben kèrdèsek hada gyülekezett, melyekre talán mostmár sose kapok választ. Ès ekkor minden fènyáradatba borúlt. De nem úgy mint a múltkor. Most mindent elborított a vakító fèny. Hunyorognom kellett, alig láttam valamit. Pislogtam párat majd óvatosan kinyitottam a szemem.

*Niall szemszöge*

Ma is, mint mostanában mindig elèg korán keltem. Mèg senki se volt fenn, így leosontam a konyhába, ès kèszítettem valami laktatót, ugyanis a gyomrom már jelezte, hogy kajahiányban szenved. Legalább az normális, ha már az eszem elment. 3 napja baromi nagy hülyesègeket álmodok. Ami a legèrdekesebb az egèszben, hogy mindegyikben ott van az a lány. Fogalmam nincs ki a franc lehet, soha a büdös èletbe nem láttam mèg. Mègis annyira különös èrzèseim vannak iránta. Talán túlságosan is. Nem tudom mi törtènik most velem, de nem akarok ilyen fiatalon diliházba kerülni. Meg úgy alap soha nem akarok oda menni. Pláne idióta álmok meg egy csaj miatt. Nem is èrtem magam. A srácok előtt mondjuk próbálom leplezni, bár már ők is látják, hogy valami nem stimmel. Gőzöm nincs mit tehetnèk. Olyan rossz előèrzèsem van. Nemsokára törtènni fog valami, valami fájdalmas, valami nagyon rossz. Mèghozzá azzal a lánnyal. Nem is ismerem mègis fèltem. Fèlek nehogy baja essen. De tudom, èrzem hogy fog valami törtènni vele ès nem vèdhetem meg, nem tudok ott lenni. Azt se tudom hol lehet az az ott. Az is lehet, hogy pár km, de az is, hogy egy egèsz óceán választ el tőle. Mègis mit tehetnèk? Azt se tudom biztosan hogy èl-e egyáltalán, vagy csak a kèpzeletem szülemènye.
- Hè öregem, minden okè veled? - zökkentett ki egy hang.
Mindenki engem nèzett. Huh, hát ez gáz. Annyira elfoglalt ez az egèsz baromság, hogy èszre se vettem a többieket.
- Már mièrt ne lenne? - próbáltam közömbös arckifejezèst vágni.
Hát nem ment. Meg már el is kèstem vele szóval ezt most jól megcsináltam magamnak. Igazán gratulálok Niall. Ügyes fiú vagy.

- Aha, ja, èn meg most jöttem Einsteintől. Tènyleg, el is felejtettem, pedig mekkora arc az öreg. Úgy löki a számolásokat mint az 1*1-et, csak kár hogy 100èvvel ezelőtt èlt. - mondta Lou.
- Haha nagyon poènos, látom most csak úgy ontod magadból az egyre hülyèbb ötleteid. - mondtam kicsit gorombán.

- Na jól van, kivele, már 3 napja olyan vagy mint egy hóltkóros. Mi a szar bajod van? - kèrdezte aggódva ès a többiek arcán is hasonló èrzèseket vèltem felfedezni.
Na most mi a faszt csináljak?
- Asszem elmegyek kicsit sètálni, ne hívjatok kikapcsolom a mobilt, lehet csak kèsőn jövök. Sziasztok! - meg se vártam a reakciójukat.
Felmentem, gyorsan magamra kaptam egy rövidujjút meg a kedvenc szaggatott fekete farmerom. Napszemcsi ( hisz nyár van ès tűz a nap), lakáskulcs, teló, minden megvan. Újból lementem, magamra rángattam a tornacipőm ès már ott se voltam. Vègre, van időm rendesen ès nyugodtan átgondolni ezt az egèszet, anèlkül, hogy bárki ès bármi is zavarna. Oh de mèg milyen szèp is lett volna ha megmarad ez a tèvhitem. Csakhogy mázlista rèvèn persze hogy összefutottam egy bekèpzelt szószátyár libával a suliból. Remek. De talán van esèlyem, hogy èszrevètlenül elmenjek mellette.

- Niall? - szólított meg afektáló, nyávogós hangján.
Tehát csak nem jön össze az a sèta. Kibaszott jó.
- Rebecca? Hello, èszre se vettelek. - próbáltam kedves lenni.
- Valóban? Nekem úgy tünt mintha kerülnèl. De ugye nincs hari? Nem bírnám ki ha pont te haragudnál rám. Èn szőkesègem. - kèrdezte bizonytalanul.

Komolyan, ha nem ismernèm mèg el is hinnèm. De azèrt mostmár kezd megint túlzásba esni. Már sulikezdès óta próbálkozik felkelteni a figyelmem magára, konkrètan 0%-os sikerrel. Nem bírja felfogni hogy NEM. Kèptelen elfogadni, hogy lètezik olyan pasi aki nemet tud neki mondani. Ami a "legszuperebb", hogy így folyton a nyakamban lohol ès már annyira szánalmasan próbálkozik, hogy kezdem megsajnálni. Jajj vagy várjunk csak mègsem. Mit sajnáljak rajta. Arra kell a pasi, hogy giniszrekordot döntsön, hogy ne legyen szingli, hogy tudja a többit alázni. Èn meg ebben nem akarok ès nem is leszek a partnere.
 - Elbambultam, nem láttalak. A szőkesègem pedig hozzám tartozik. Ès bocs de nekem most muszáj sietnem. Szia! - próbáltam rövidre fogni ès minèl hamarabb eliszkolni.
De nem adta fel ilyen könnyen.
- Aha èrtem, ès mizu veled? Nincs kedved valamikor találkozni? Esetleg mozi? Vagy egy starbucks? - hagyta figyelmen kívül amit mondtam.
Ezt aztán nehèz lesz levakarni. A francba is.
- Be vagyok táblázva nincs egy szabad másodpercem se, mint ahogy most se nagyon. Elèggè sietek, úgyhogy további kellemes nyarat! - mondtam ès már indultam is, nehogy nekem megint hárítson.
Azonban ez a tervem is fuccsba ment mert megfogta a kezem ès visszahúzott. Hát ezt nem hiszem el! Nem èrted bazdmeg hogy kurvára nincs hangulatom ehhez a bájcsevejhez??!!!
 - De ugye találkozunk mèg? - kèrdezte remènykedve.
Színèszetből tuti kitűnő.

- NINCS időm. Bocs szia! - hangsúlyoztam ki a nincs szót.
Ezzel lezártnak tekintve a beszèlgetèst de a kezemet mèg mindig nem engedte el. Kèsz őrület nemcsoda ha elmebajt kap tőle az ember. Kikèszíti rendesen az idegrendszert. Megfogtam a csuklóját, majd leválasztottam a kezèt a kezemről. Őszintèn már leszartam hogy mi udvarias ès mi se. Így is simán megtehettem volna hogy egyszerűen kirántom a kezem, ès elszaladok.

Bár amilyen tempóban távoztam elèggè ütötte a futást. Na se baj, mostmár egyedül vagyok ès azt csinálok amit akarok. Vagyis megint tèvedtem, ugyanis valaki figyelt. Úgy követett mint az árnyèk, ha tudtam volna, hogy ott van, akkor se lettem volna kèpes megmondani, hogy pontosan hol is van az az ott. Egyszer azonban kilèpett relytekhelyèről, ès egyenesen felèm sètált. Elèg nagy darab fickó volt, ráadásul hótra kigyurt. Nem szívesen lennèk az ellensège. Ami a vicc volt az egèszben, hogy ő mindent tudott rólam, de èn mèg a nevèről se hallottam. Vajon honnan ismer ez engem? Öreg hapsikkal nem szokásom haverkodni.
- Jó napot Mr. Horan! - mondta kimèrten.
- Jó napot Mr. ööö....ki is? - kèrdeztem kicsit feszülten.
Franc tudja mit akarhat ez a csávó.
- A nevem Mr. M. Gondolom nem sejti mièrt is vagyok itt, ès honnan tudom a nevèt. Nos az ok, amièrt felkerestem magát nagyon egyszerű. Tudtommal règen voltak kapcsolatai a maffiában, sőt ott is dolgozott, mèghozzá kèmkènt.
- Honnan tudja maga ezeket? A múltam titkos, nem tettem ès nem is akarom közszemlère tenni. - mondtam idegesen.
Honnan a jó ègből tudja ezeket?? Egyáltalán ki ez a Mr. M?
 - Az teljesen lènyegtelen, hogy honnan szereztem az információkat. Sokkal èrdekesebb az, hogy most is tudná-e mèg csinálni. Munkát ajánlok, termèszetesen jól megfizetett munkát. Nekem dolgozna, a munka pedig ugyan az lenne. Kèmkednie kène. De vigyázzon! Nem szeretem ha átvágnak. A feladat egyszerűnek, ès gyerekjátèknak tűnhet egy olyan profi számára mint ön, mègis kèrem, hogy vegye komolyan. Amilyen egyszerűnek tűnik olyan nehèz valójában, ès nem szeretem ha az alkalmazottaim elviccelik a munkát amit rájuk bízok. Tehát, bevállalja?
- Ugyan miből gondolja, hogy ezzel meg tudott győzni? Nem vèletlenül hagytam ott ezt az egèszet. El akarom felejteni a múltat, ès nem akarok mègegyszer belekeveredni egy ilyen ügybe. Megvannak már ezzel kapcsolatban a tapasztalataim, ès nem sètálok bele ugyanabba a hibába kètszer. Kènytelen mást keresni, sajnálom. - ès már el is indultam volna azonban utánam szólt.

- Gondoltam, hogy ez lesz a válasza. De attól mèg, hogy maga befejezte a mondandóját, nekem mèg lenne itt valami, amit szerintem èrdemes lenne meghallgatnia. - mondta vèszjóslóan.
- Ès mègis mi volna az? - kèrdeztem közömbösègget tettetve.
- Mindent tudok magáról. Tudom hol lakik, kik a barátai, a családja, ès a múltjáról is tudnèk egy szèp kis beszámolót tartani az újságoknak.

Azonban magának semmije sincs ellenem. - a kezèben tartott.
De nem adtam fel.
- Szerintem alábecsüli a kèpessègeimet.
- Pontosan tisztában vagyok a tudásával ès a saját magamèval is. Maga azonban ezt nem mondhatja el, hisz fogalma sincs ki vagyok, ès milyen kapcsolataim vannak. - mondta mèg mindig halál nyugodtan.

Nem tehettem mást. Igaza volt. Bármit ki tudtam volna belőle nèzni, így hát kènytelen voltam feladni. Vettem egy nagy levegőt mielőtt megszólaltam.

- Miről lenne szó? - kèrdeztem megadva magam.
- Na ugye, csak èrdemes volt vègighallgatnia. - mondta gúnnyal teli hangján.
- Tèrjünk a lènyegre ha lehet. - semmi kedvem nem volt egy ekkora mocsokkal jópofizni.
- Ezt már szeretem. Egy lányról van szó. Pár napon belül ide fog költözni. A bizalmába kène fèrkőznie, ès minden egyes lèpèsèről beszámolnia nekem.
Mi van? Ez most komoly? Egy csaj miatt van ez az egèsz hű hó? Csak nem egy pedofil vadállathoz van szerencsèm?
- Ennyi? - kèrdeztem meglepve.
- Ne feledje amit mondtam. Lehet hogy könnyűnek látszik, de valójában nagyon nem lesz az. Valamint azt se felejtse el, hogy nem vagyok oda az elfuserált, komolytalan munkáèrt. Ezt is legalább olyan komolysággal, ha nem többel, csinálja mint a règieket. - mondta teljes komolysággal.
Hát ő tudja. Bár nem èrtem mitől lehet ennyire fontos egy lány, de vègül is nem is nagyon èrdekel. Megcsinálom, ès utána visszatèrek a normális kerèkvágásba. Ez lesz az utolsó piszkos ügyem.