5.Fejezet: Az utolsó piszkos ügy

Sziasztok! Itt van az új rész. Bocsi hogy ilyen későn, de sajna itt a suli és muszáj tanulni. Ezt az évet most nagyon meg kell hajtani. Azért reméljük elnyeri tetszéseteket, véleményt pedig ne féljetek írni, ígérem nem fog semmi rossz történni ha leírjátok amit gondoltok, SŐT pont hogy nagyon nagy örömet okoztok nekem és barátnőmnek is. De ha írni nem is szerettek hát ott van legalul a szavazás is! Valamint az is nagyon fontos, hogy trágár szavak, csúnya kifejezések előfordulnak a szövegben, mindenki saját felelőségre olvassa!!! A részhez jó olvasást!!

Puszi: K.L.

Az utolsó piszkos ügy

*Liz szemszöge*

A semmiből egyszer csak ott állt előttem. Ő volt az. A titokzatos kèk szemű srác. De mit keres ő itt, ès egyáltalán hol is van az az itt? Feketesèg vett körül minket, mintha csak egy elhagyatott esti sikátorba lettünk volna. De hogy kerültem èn ide? Talán elraboltak? Vagy...vagy ő hozott volna ide? De mièrt pont ide? Ezernyi kèrdès kavarogott a fejemben míg ő csak állt ès nèzett szótlanul. Olyan kísèrteties volt az egèsz. Az egyik pillanatban mèg valaki a szerelemről papol nekem, a másikban már egy üres utcában vagyok. Vagyis majdnem üres, hisz ő mèg mindig ott volt. Mièrt hozott ide? Ès mièrt van most ilyen csendben? Akartam volna kèrdezni, azonban elindult. Egyre csak közeledett. A szívem már ezerrel kalapált, ès egy jókora gombóc kezdett kèpződni a torkomban. Nem fèltem. Ami a legfurább, mèg pont hogy meg is nyugodtam kicsit. A közelsège valahogy adott egy biztonságèrzetet. Na jó, tuti hogy valami baj van az agyammal. Egy vadidegen megnyugtat???!!!! Jesszus nem vagyok normális!! Az az esès kicsit nagyon meghülyített. Megráztam a fejem. Ez tuti csak álom, vagy hallucináció. Vagy már szellemeket látok?! Teljesen megzakkantam volna egy kis esèstől? Addig vitatkoztam magamban, hogy fel se tünt milyen közel is jött. Már kèső volt szaladni. Nincs más hátra mint előre, ahogy mondani szokás. Már csak egy mellkast láttam magam előtt így felnèztem. Lehet nem kellett volna. Ahogy belenèztem kristálytiszta szemèbe megszűnt minden. Nem bírtam megszólalni. Persze nekem akkora mákom volt, hogy nagy valószínűsèggel mivel èn nem nyújtottam számára valami nagy látványosságot, így ő simán kèpes volt akár mondatok alkotására is. Èn meg mèg a nevemet se tudtam abban a pillanatban.
- Erős vagy, muszáj erősnek lenned. Nem adhatod fel. Küzdened kell. Gondolj bele mit veszíthetsz. Muszáj felèbredned.

Hogy mi van??? Okè hogy meghülyültem na de ennyire?? Mi a jó eget zagyvál ez itt össze? Mi az hogy erősnek kell lennem meg hogy küzdenem kell? Egyáltalán minek? Ès mi az hogy èbredjek fel? Valóban álom volna?
- Ki vagy te? Honnan ismersz? Ès miről beszèlsz? - kèrdeztem hitetlenkedve.
Ilyen csúf játèkot játszana velem az agyam?
- Mindennek megvan a maga ideje Lizi, most az a legfontosabb, hogy ÈBREDJ FEL!!!!

- Mi van?? Ne, várj, ne menj el. Hè!!! - de már kèső volt.
Eltűnt a sötètsègbe. Èn meg csak álltam. Fejemben kèrdèsek hada gyülekezett, melyekre talán mostmár sose kapok választ. Ès ekkor minden fènyáradatba borúlt. De nem úgy mint a múltkor. Most mindent elborított a vakító fèny. Hunyorognom kellett, alig láttam valamit. Pislogtam párat majd óvatosan kinyitottam a szemem.

*Niall szemszöge*

Ma is, mint mostanában mindig elèg korán keltem. Mèg senki se volt fenn, így leosontam a konyhába, ès kèszítettem valami laktatót, ugyanis a gyomrom már jelezte, hogy kajahiányban szenved. Legalább az normális, ha már az eszem elment. 3 napja baromi nagy hülyesègeket álmodok. Ami a legèrdekesebb az egèszben, hogy mindegyikben ott van az a lány. Fogalmam nincs ki a franc lehet, soha a büdös èletbe nem láttam mèg. Mègis annyira különös èrzèseim vannak iránta. Talán túlságosan is. Nem tudom mi törtènik most velem, de nem akarok ilyen fiatalon diliházba kerülni. Meg úgy alap soha nem akarok oda menni. Pláne idióta álmok meg egy csaj miatt. Nem is èrtem magam. A srácok előtt mondjuk próbálom leplezni, bár már ők is látják, hogy valami nem stimmel. Gőzöm nincs mit tehetnèk. Olyan rossz előèrzèsem van. Nemsokára törtènni fog valami, valami fájdalmas, valami nagyon rossz. Mèghozzá azzal a lánnyal. Nem is ismerem mègis fèltem. Fèlek nehogy baja essen. De tudom, èrzem hogy fog valami törtènni vele ès nem vèdhetem meg, nem tudok ott lenni. Azt se tudom hol lehet az az ott. Az is lehet, hogy pár km, de az is, hogy egy egèsz óceán választ el tőle. Mègis mit tehetnèk? Azt se tudom biztosan hogy èl-e egyáltalán, vagy csak a kèpzeletem szülemènye.
- Hè öregem, minden okè veled? - zökkentett ki egy hang.
Mindenki engem nèzett. Huh, hát ez gáz. Annyira elfoglalt ez az egèsz baromság, hogy èszre se vettem a többieket.
- Már mièrt ne lenne? - próbáltam közömbös arckifejezèst vágni.
Hát nem ment. Meg már el is kèstem vele szóval ezt most jól megcsináltam magamnak. Igazán gratulálok Niall. Ügyes fiú vagy.

- Aha, ja, èn meg most jöttem Einsteintől. Tènyleg, el is felejtettem, pedig mekkora arc az öreg. Úgy löki a számolásokat mint az 1*1-et, csak kár hogy 100èvvel ezelőtt èlt. - mondta Lou.
- Haha nagyon poènos, látom most csak úgy ontod magadból az egyre hülyèbb ötleteid. - mondtam kicsit gorombán.

- Na jól van, kivele, már 3 napja olyan vagy mint egy hóltkóros. Mi a szar bajod van? - kèrdezte aggódva ès a többiek arcán is hasonló èrzèseket vèltem felfedezni.
Na most mi a faszt csináljak?
- Asszem elmegyek kicsit sètálni, ne hívjatok kikapcsolom a mobilt, lehet csak kèsőn jövök. Sziasztok! - meg se vártam a reakciójukat.
Felmentem, gyorsan magamra kaptam egy rövidujjút meg a kedvenc szaggatott fekete farmerom. Napszemcsi ( hisz nyár van ès tűz a nap), lakáskulcs, teló, minden megvan. Újból lementem, magamra rángattam a tornacipőm ès már ott se voltam. Vègre, van időm rendesen ès nyugodtan átgondolni ezt az egèszet, anèlkül, hogy bárki ès bármi is zavarna. Oh de mèg milyen szèp is lett volna ha megmarad ez a tèvhitem. Csakhogy mázlista rèvèn persze hogy összefutottam egy bekèpzelt szószátyár libával a suliból. Remek. De talán van esèlyem, hogy èszrevètlenül elmenjek mellette.

- Niall? - szólított meg afektáló, nyávogós hangján.
Tehát csak nem jön össze az a sèta. Kibaszott jó.
- Rebecca? Hello, èszre se vettelek. - próbáltam kedves lenni.
- Valóban? Nekem úgy tünt mintha kerülnèl. De ugye nincs hari? Nem bírnám ki ha pont te haragudnál rám. Èn szőkesègem. - kèrdezte bizonytalanul.

Komolyan, ha nem ismernèm mèg el is hinnèm. De azèrt mostmár kezd megint túlzásba esni. Már sulikezdès óta próbálkozik felkelteni a figyelmem magára, konkrètan 0%-os sikerrel. Nem bírja felfogni hogy NEM. Kèptelen elfogadni, hogy lètezik olyan pasi aki nemet tud neki mondani. Ami a "legszuperebb", hogy így folyton a nyakamban lohol ès már annyira szánalmasan próbálkozik, hogy kezdem megsajnálni. Jajj vagy várjunk csak mègsem. Mit sajnáljak rajta. Arra kell a pasi, hogy giniszrekordot döntsön, hogy ne legyen szingli, hogy tudja a többit alázni. Èn meg ebben nem akarok ès nem is leszek a partnere.
 - Elbambultam, nem láttalak. A szőkesègem pedig hozzám tartozik. Ès bocs de nekem most muszáj sietnem. Szia! - próbáltam rövidre fogni ès minèl hamarabb eliszkolni.
De nem adta fel ilyen könnyen.
- Aha èrtem, ès mizu veled? Nincs kedved valamikor találkozni? Esetleg mozi? Vagy egy starbucks? - hagyta figyelmen kívül amit mondtam.
Ezt aztán nehèz lesz levakarni. A francba is.
- Be vagyok táblázva nincs egy szabad másodpercem se, mint ahogy most se nagyon. Elèggè sietek, úgyhogy további kellemes nyarat! - mondtam ès már indultam is, nehogy nekem megint hárítson.
Azonban ez a tervem is fuccsba ment mert megfogta a kezem ès visszahúzott. Hát ezt nem hiszem el! Nem èrted bazdmeg hogy kurvára nincs hangulatom ehhez a bájcsevejhez??!!!
 - De ugye találkozunk mèg? - kèrdezte remènykedve.
Színèszetből tuti kitűnő.

- NINCS időm. Bocs szia! - hangsúlyoztam ki a nincs szót.
Ezzel lezártnak tekintve a beszèlgetèst de a kezemet mèg mindig nem engedte el. Kèsz őrület nemcsoda ha elmebajt kap tőle az ember. Kikèszíti rendesen az idegrendszert. Megfogtam a csuklóját, majd leválasztottam a kezèt a kezemről. Őszintèn már leszartam hogy mi udvarias ès mi se. Így is simán megtehettem volna hogy egyszerűen kirántom a kezem, ès elszaladok.

Bár amilyen tempóban távoztam elèggè ütötte a futást. Na se baj, mostmár egyedül vagyok ès azt csinálok amit akarok. Vagyis megint tèvedtem, ugyanis valaki figyelt. Úgy követett mint az árnyèk, ha tudtam volna, hogy ott van, akkor se lettem volna kèpes megmondani, hogy pontosan hol is van az az ott. Egyszer azonban kilèpett relytekhelyèről, ès egyenesen felèm sètált. Elèg nagy darab fickó volt, ráadásul hótra kigyurt. Nem szívesen lennèk az ellensège. Ami a vicc volt az egèszben, hogy ő mindent tudott rólam, de èn mèg a nevèről se hallottam. Vajon honnan ismer ez engem? Öreg hapsikkal nem szokásom haverkodni.
- Jó napot Mr. Horan! - mondta kimèrten.
- Jó napot Mr. ööö....ki is? - kèrdeztem kicsit feszülten.
Franc tudja mit akarhat ez a csávó.
- A nevem Mr. M. Gondolom nem sejti mièrt is vagyok itt, ès honnan tudom a nevèt. Nos az ok, amièrt felkerestem magát nagyon egyszerű. Tudtommal règen voltak kapcsolatai a maffiában, sőt ott is dolgozott, mèghozzá kèmkènt.
- Honnan tudja maga ezeket? A múltam titkos, nem tettem ès nem is akarom közszemlère tenni. - mondtam idegesen.
Honnan a jó ègből tudja ezeket?? Egyáltalán ki ez a Mr. M?
 - Az teljesen lènyegtelen, hogy honnan szereztem az információkat. Sokkal èrdekesebb az, hogy most is tudná-e mèg csinálni. Munkát ajánlok, termèszetesen jól megfizetett munkát. Nekem dolgozna, a munka pedig ugyan az lenne. Kèmkednie kène. De vigyázzon! Nem szeretem ha átvágnak. A feladat egyszerűnek, ès gyerekjátèknak tűnhet egy olyan profi számára mint ön, mègis kèrem, hogy vegye komolyan. Amilyen egyszerűnek tűnik olyan nehèz valójában, ès nem szeretem ha az alkalmazottaim elviccelik a munkát amit rájuk bízok. Tehát, bevállalja?
- Ugyan miből gondolja, hogy ezzel meg tudott győzni? Nem vèletlenül hagytam ott ezt az egèszet. El akarom felejteni a múltat, ès nem akarok mègegyszer belekeveredni egy ilyen ügybe. Megvannak már ezzel kapcsolatban a tapasztalataim, ès nem sètálok bele ugyanabba a hibába kètszer. Kènytelen mást keresni, sajnálom. - ès már el is indultam volna azonban utánam szólt.

- Gondoltam, hogy ez lesz a válasza. De attól mèg, hogy maga befejezte a mondandóját, nekem mèg lenne itt valami, amit szerintem èrdemes lenne meghallgatnia. - mondta vèszjóslóan.
- Ès mègis mi volna az? - kèrdeztem közömbösègget tettetve.
- Mindent tudok magáról. Tudom hol lakik, kik a barátai, a családja, ès a múltjáról is tudnèk egy szèp kis beszámolót tartani az újságoknak.

Azonban magának semmije sincs ellenem. - a kezèben tartott.
De nem adtam fel.
- Szerintem alábecsüli a kèpessègeimet.
- Pontosan tisztában vagyok a tudásával ès a saját magamèval is. Maga azonban ezt nem mondhatja el, hisz fogalma sincs ki vagyok, ès milyen kapcsolataim vannak. - mondta mèg mindig halál nyugodtan.

Nem tehettem mást. Igaza volt. Bármit ki tudtam volna belőle nèzni, így hát kènytelen voltam feladni. Vettem egy nagy levegőt mielőtt megszólaltam.

- Miről lenne szó? - kèrdeztem megadva magam.
- Na ugye, csak èrdemes volt vègighallgatnia. - mondta gúnnyal teli hangján.
- Tèrjünk a lènyegre ha lehet. - semmi kedvem nem volt egy ekkora mocsokkal jópofizni.
- Ezt már szeretem. Egy lányról van szó. Pár napon belül ide fog költözni. A bizalmába kène fèrkőznie, ès minden egyes lèpèsèről beszámolnia nekem.
Mi van? Ez most komoly? Egy csaj miatt van ez az egèsz hű hó? Csak nem egy pedofil vadállathoz van szerencsèm?
- Ennyi? - kèrdeztem meglepve.
- Ne feledje amit mondtam. Lehet hogy könnyűnek látszik, de valójában nagyon nem lesz az. Valamint azt se felejtse el, hogy nem vagyok oda az elfuserált, komolytalan munkáèrt. Ezt is legalább olyan komolysággal, ha nem többel, csinálja mint a règieket. - mondta teljes komolysággal.
Hát ő tudja. Bár nem èrtem mitől lehet ennyire fontos egy lány, de vègül is nem is nagyon èrdekel. Megcsinálom, ès utána visszatèrek a normális kerèkvágásba. Ez lesz az utolsó piszkos ügyem.

4.Fejezet: Mindennek vége

Sziasztok! Itt is van a 4.fejezet. Nos az meglehet, hogy nem a leghosszabb rész, azonban szerintem ezt a tartalom az izgalmak korigálják. Reméljük elnyeri a tetszéseteket! Komizzni és ne felejtsetek!!!!!!! Ha pedig nagyon megtetszett akkor rendszer olvasónak is irtakozz fel a komi és a szavazat mellett természetesen! ;)

Puszi: K.L.

Mindennek vége...

*Jess szemszöge*

Arcomról a könnycseppek patakokban folytak le egészen az államig ahonnan lecsöppent a csempével kirakott padlóra. Liz bent van a műtőben. Semmit sem tudunk még az idegek pedig pattanásig feszültek. Orvosok és nővérkék rohangálnak ki és be a műtőszobából. Adam már nagyon türelmetlen, ahogy én is. Egyszer csak egy orvos közeledett felénk. Gyorsan felpattantunk és odamentünk hozzá.
- Jó napot maguk Liza Morgen hozzátartozói?
- Igen, mi a barátai vagyunk. – válaszoltuk kórusban.
- A hölgyet sürgősen meg kellett műtenünk. Az egèsz eszmèletvesztès abból kifolyólag keletkezhetett, hogy a kisasszony egy règi traumát èlt át, melyet az idegrendszere nem tudott feldolgozni. A műtét közben sajnos leállt a szíve…- ahogy ezt a mondatot meghallottam Adam nyakába borultam, és elkezdtem zokogni. Az orvos azonban folytatta.
-….megtettünk mindent, és sikerült újraélesztenünk. Most a korteremben van, és várjuk, hogy felébredjen az altatásból. Viszont ha 5 nap múlva nem ébred fel…- itt félbeszakítottam.
- Ki ne mondja. – mondtam hisztérikusan.

- Köszönjük szépen doktor úr, és mikor lehet bemenni hozzá? – kérdezte Adam sokkal nyugodtabban mint én, bár a hangjából ki lehetett venni, hogy nagyon zaklatott.
- Akár már most is. De a hölgyet hagyni kell pihenni.
- Rendben és még egyszer köszönjük.
Elindultunk, és mikor megtaláltuk a kortermet leültünk előtte.
- Ssss….nyugodj meg Jessie nem lesz semmi baj Liza erős lány.
- Tudom de…
- Nem, nincs semmi de. Túl fogja élni! – emelte fel arcomat, hogy a szemébe nézzek.
- Túl fogja élni! – mondta a szemembe amiből a könnyek már nem folytak. Adam átölelt. Illata amit kicsi korom óta imádok bekúszott az orromba ezzel megnyugtatva.
- Adam, nem lenne baj ha én mennék be először?
- Persze hogy nem, menny csak! – mosolygott bíztatóan.
Bólintottam egyet köszönés képp és bementem, behajtva magam után az ajtót. Liz ágya mellé húztam egy széket és leültem. Megfogtam a kezét, így kezdtem el beszélni hozzá.
- Liz, te vagy a legjobb barátnőm, a húgom, a kis hugicám. Nem hagyhatsz itt. Tudom, hogy erős vagy és túl fogod élni…de..de ha nem én…én – nem bírtam tovább a könnyeim utat törtek maguknak. Aztán, mikor kicsit lenyugodtam, próbáltam erőt venni magamon.

 – Szóval tudom, hogy nemsokára felkelsz, és elfelejtjük ezt az egészet, és soha többé nem leszel beteg. De ha mégsem…van valami amit nem mondtam el neked. – vettem egy nagy levegőt, és belekezdtem. – Ugye meséltem neked, hogy Adamet már kiskorom óta ismerem, és hogy nagyon jó barátok vagyunk, csakhogy….csak az a helyzet…szóval én többet érzek iránti mint haver, mint barát. Remélem megbocsájtasz, csak tudod…féltem, nagyon sokáig még magamnak sem akartam bevallani. Remélem megértesz. – kicsit megszorítottam a kezét, majd….jesszusom….nem hittem el….pedig éreztem, tisztán éreztem ahogy visszaszorítja. Levegőt se tudtam venni. Aztán észbe kaptam és felpattanva a székről feltéptem az ajtót, de ahelyett hogy kiléptem volna rajta, az előttem hasra esett Adamet figyeltem. Csak nem hallgatózott???? Jajj csak azt ne! Nem akarom hogy tönkremenjen a barátságunk a hülye érzéseim miatt amiket ő tuti nem viszonoz. Na mindegy, most az a legfontosabb, hogy találjak egy orvost és megmondjam neki hogy Liza él!!!

*Adam szemszöge*

Most, hogy Jessie bement Lizához, kicsit gondolkodni kezdtem, de valami megzavart. Mégpedig Jessie hangja. Még mindig bent volt. Láttam, hogy résnyire nyitva az ajtó ezért közelebb mentem. Az egész beszélgetésből csupán szösszeneteket hallottam, például a nevemet. Nagyon érdekelni kezdett, hogy miért is beszél rólam Jessie, ezért fülemet az ajtóra tapasztottam. Nem tartott hosszú ideig, ugyanis egyszer csak nagy erővel nyitódott az ajtó, minek következtében a földön kötöttem ki.
- Azta hova sietsz enyire? Mi ütött beléd? – kérdeztem, miközbe próbáltam feltápászkodni.
- Te hallgatóztál???? Mennyit hallottál?? – kérdezte kicsit idegesen.
- Én csak be akartam menni szólni, hogy kicsit hagyni kéne pihenni Lizát. Aztán meg, mivel kicsit nyitva volt az ajtó, így konkrétan az egész beszélgetést hallottam. – füllentettem egy kicsit, de csak mert nagyon kíváncsi voltam, vajon mit mondott velem kapcsolatban.