A részhez izgalmakkal teli jó olvasást!!! :*
Puszi: K.L.
Minden a feje tetejère állt?!!!
*Liza
szemszöge*
Mellettem valami gèp pittyogott. A falak melyek körbevettek egytől egyig matt fehèrek. Ahogy lenèztem a bal kezemet gipszben találtam, a lábamon pedig kötès díszelgett. Ahogy oldalra fordultam láttam meg azt a kis gèpezetet, amelyből az a csipogás hallatszott. De nem csak èn voltam abban a szobában. Valaki az ágyamra hajtva fejèt aludt miközben a kezemet fogta. Kicsit mocorogni kezdtem, mire hírtelen a bèkèsen szundikáló alak egyszerre csak felkapta a fejèt. Majdnem szívrohamot kaptam, de ahogy láttam ő se nagyon akar hinni a szemènek. Vègül is èn eszmèltem fel hamarabb, bár mèg mindig nem láttam tisztán az arcát.
- Adam? Te vagy az? - próbálkoztam, bár sokkal inkább hasonlított egy másik szemèlyre. De nem, az kizárt hogy ő legyen, lehetetlen.
- Szia Vörös! Jobban èrzed magad? - kèrdezte Josh(?!!!!).
Hangjából aggodalom hallatszott.
- JOSH!!!! Hogy kerülsz ide? Mièrt vagy itt? Ès....- fel akartam ülni, de ennek következtèben oly mèrtèkű fájdalom hasított a fejembe, amitől felszisszentem, ès visszahuppantam.
- Jesszus Liz az isten szerelmère maradj nyugton! Pihenned kell, ès vigyázni magadra! - mondta idegesen. Látszott rajta, hogy baromi feszült ès fèl, vagyis fèlt, méghozzá engem.
De...èn ezt nem èrtem. Mi ez a hirtelen kedvessèg ès aggodalom? Ès egyáltalán mièrt van itt? Mi a csuda törtènt az istenèrt?! Minden a feje tetejère állt? Ha most ez is egy álom, akkor köszönöm de valahogy a szőke fiú jobban bejött.
- Mi a jó franc törtènt? Ès mit keresel itt? Ès egyáltalán hol van az az itt? Mièrt vagyok gipszbe, mik ezek a fehèr falak ès hol van anya ès Jess??? - kèrdeztem felemelve a hangomat, bár kicsit be voltam rekedve.
- Nyugi, okès? Mindent elmondok, csak nyugodj le. Ne idegeskedj nem lesz semmi baj.
- Az biztos, mert már most baromi nagy baj van.
- Liz, lègyszives. Elmondok mindent, amit tudni akarsz, csak most pihenj mèg egy kicsit. - mondta kèrlelve. Olyan fájdalmasan csengett a hangja, hogy megsajnáltam.
Szegènyt tènyleg elèggè lerohantam a kèrdèseimmel, ráadásul nem valami szèp hangnembe. Na de azèrt hogy úgy legyen csukva a szemem, hogy közbe ő ott van ès figyel! Ezt ő se gondolhatja komolyan.
- Huh - fújtam ki a levegőt. - Hol van anya ès Jess? - kèrdeztem lassan.
- Kint ülnek a váróban. Most èn voltam a soros, de sose mozdulnak mellőled a szèkeken túl.
- Èrtem, ès hol vagyok egyáltalán, mi az hogy a váróban ülnek?
- A városi kórházba hoztak miután otthon elájultál. - mondta a földet pásztázva. - De te mire emlèkszel? - kèrdezte, ès belenèzett a szemembe.
Ááá tènyleg nem fura hogy èpp Joshal beszèlgetek egy korházban a többiek kint üldögèlnek mi meg szèpen trècselgetünk mint kèt legjobb barát. Ááá dehogy. Csak èpp folyton cikiz, beszól ès aláz.
- Csak a suli rèmlik, meg az hogy elájultam de utána semmi.
- Az ahhoz kèpest nem is rossz.
- Mármint mihez kèpest? - kèrdeztem belevágva a szavába.
Az izmai elèggè megfeszültek ennèl a kèrdèsnèl. Mintha egy règi rossz emlèket idèztem volna fel.
- Tudod, ez az ájulas, nos mondhatni nem egy szimpla ájulás volt. Teljesen elfesztetted az eszmèleted, ès a műtèt során, tudom hogy hihetetlen, èn se akartam hinni a fülemnek de aztán, utána elurakodott rajtam a fèlelem. Nagyon megijedtem Liz. Fura lehet ezt hallanod, de ez az igazság. Tudod...nem mond...- ès itt fèlbeszakadt a mondat, ugyanis anyáèk rontottak be az ajtón.
- Jajj kicsim! - ölelt át szorosan anya, majd elkezdett zokogni.
Elèggè meglepett a reakciója. Bár ő maga se festett èpp legjobb formájában. A szeme karikás ès duzzadt volt. Úgy nèzett ki, mint egy zombi, aki az egèsz napot átsírta, ès a már vagy 2 napja fenn van.
- Neked is szia anyu! - mosolyodtam el.
- Mièrt nem szóltál? Azonnal szólnod kellett volna hogy fent van!!! - mondta mèrgesen Josh felè fordulva.
- Nagyon sajná....- kezdett volna bele a bocsánatkérésbe, azonban most èn szakítottam fèlbe. Nem èrtem mièrt, de úgy èreztem tartozom neki.
- Èn tartottam fel. Csak meg akartam tudni, hol is vagyok, ès mi okból. Tudod hogy milyen kíváncsi termèszetű lányod van. - mondtam, majd lehajtottam a fejem, mint akit rajtakaptak.
- Ès legalább mindent kipasszíroztál szegèny srácból? - kèrdezte humort csempèszve a nem èpp vicces helyzetbe, miközben könnyeivel küszködött.
- Hát nem teljesen, de alakul a "kirakó". – mondtam.
Ezután már csak annyi törtènt, hogy rendesen beszámoltak nekem mindenről, amitől azèrt rendesen megijedtem. Pláne a műtètes rèsznèl.
- Leállt a szívem???!!!!! - ez volt az azonnali reakcióm. Utána azèrt próbáltam magam nyugtatni ahogy a többiek is. Kisebb-nagyobb sikerrel vègül is már nem èreztem magam annyira távol a lètezèstől, az èlettől.
Lassan mindenki kiment, csak Jess maradt. Először kicsit kínos csend volt, aztán megszólalt.
- Tènyleg csak ennyire emlèkszel? Semmi több? Esetleg mikor mèg kómában voltál? - kèrdezte kicsit feszülten.
De vajon mitől feszült? Esetleg titkol valamit? De hát legjobb barátnők vagyunk már kiskorunk óta, tudja hogy megbízhat bennem.
- Mièrt, talán kène? – kérdeztem gyanakodva.
- Hát....izè...nem lènyeges hagyjuk. Pihenj csak. - ès már ment is volna ki, de utána szóltam.
- Jessica May! - kicsit talán erősebbre sikerült mint szerettem volna, de a cèlomat elèrtem. Megállt, bár mèg nem fordult meg így a hátának beszèlhettem.
- Mit titkolsz előlem? Azt hittem legjobb barátok vagyunk. Tudod, akik mindent elmondanak egymásnak ès együtt keresnek gyógymódot a másik bajára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése