Hello mindenki!!!! Meg is jött a következő rész, nem túl hosszú de annál izgibb véleményem szerint. Gondolom most minden sulisnak megvolt a március 15.-ei "suli buli"(Szózat, Himnusz, na és persze a kihagyhatatlan egy órás beszédek...) Remélhetőleg ez egy kicsit felcsigáz majd, amit komment formájában akár le is írhattok!!! Mindenkinek kellemes hosszú hétvégét!!! ;) :*
Puszi: K.L.
Feszült pillanatok
*Jess szemszöge*
- Minden rendben? Vagy esetleg van valami oka hogy az előbb őrült módjára csipkedted a karod?- kérdezte mosolyogva.
- Csak kipróbáltam, hogy tényleg ilyen mázlista vagyok vagy csak a világ legeslegjobb álmába csöppentem.- válaszoltam majd nyomtam egy puszit az arcára.
Nagyot nyelve koncentrált tovább az útra, míg én az ablak felé fordulva beharaptam az ajkam. Jesszus mióta van nekem ilyen perverz fantáziám?!! Sok időm viszont nem maradt ezen filózni ugyanis megérkeztünk. A ház hívogató magányossága csak még jobban ösztökélt, hogy gyorsan kicsatoljam az övem és már pattanjak is ki a kocsiból. Adam nyugodt léptekkel indult meg, miközben én már a bejárati ajtó előtt szerencsétlenkedtem a kulccsal. Az a vacak nem akart belemenni a neki szánt lyukba. Hirtelen egy kéz fonódott a derekam köré ami következtében rögtön megtalálta az a kis piszok a helyét és már kattant is a zár. Na igen, és ekkor jutott el az agyamig, hogy mire is készülünk, hogy ebből most bármi lehet. Lecövekeltem, nem éreztem hogy készenállnék rá. Ekkor egy lökést éreztem amely rögtön kitisztította az agyamat és visszatértem a valóvilágba. Bementünk, ledobtuk a cuccainkat, majd egyszer csak apró csókokat éreztem a nyakamon. A pulzusszámom a egekbe szökött a testem szinte lángolt, az aggodalmaim szertefoszlottak nem vágytam másra minthogy érezzem magamon az érintését.
- Hercegnőm!- suttogta a fülembe, és abban a pillanatban fel is kapott, úgy vitt fel az emeleten majd be a szobámba. Óvatosan letett az ágyra és fölém tornyosult. Eszeveszett csókcsatába kezdtünk ám mikor keze a pólóm alá siklott teljesen megmerevedtem. Azonnal kivette a kezét majd elhúzódott és a szemembe nézett.
- Ha neked ez még korai, semmi baj, én várni fogok rád!- adott egy puszit a homlokomra.
Hangjából őszinteség sugárzott, és bár azt mondta nem baj én mégis haragudtam magamra. Legurult rólam, én pedig még kicsit átkozva magam felültem de majdnem szívrohamot kaptam. Nem voltunk kettesben, egy barna hajú igézően szép kék szemű, elég helyes srác állt az ajtóban mint aki leskelődik. A szám is tátva maradt. Ahogy láttam csak rám nézett, mintha Adam ott se lett volna. Kristálytiszta szemét az enyémbe vájta, teljesen elvarázsolt, nem is tudtam másra figyelni. Mintha ő lenne a kígyóbűvölő én pedig a kígyó akit épp az ujja köré akar csavarni. Na jó nem csak akar, már meg is tette, ugyanis ha azt mondják is hogy kitört a harmadik világháború és mindjárt lelőnek egy atombombával se mozdultam volna onnan.
- Biztos hogy vele akarsz lenni? Tényleg őt szereted?- hangja kissé incselkedőnek hatott, de egyáltalán nem sértőnek.
- Mégis ki vagy te?- kérdeztem meg-megakadva, szinte dadogva.
- Tessék??? Minden okés Jessie?- ezt viszont már nem a titokzatos fiú hanem valaki más mondta.
A hang irányába fordítottam a fejem és Adammel találtam szembe magam. Aggódva mért végig.
- Ez most egy álom?- kérdeztem megrökönyödve.
- Jajj Jessie már megint? A szívbajt hoztad rám, azt hittem baj van.- nevette el magát.
Én viszont továbbra sem értettem.
- De...de.. már hogy ne lenne baj, te nem látod???- kérdeztem az ajtó irányába mutatva de mikor odafordultam már nem volt ott senki. Adam gyengéden simított ki egy hajtincset az arcomból.
- Mit kéne látnom? Lehet kicsit kimerültél, pihenj picit.- mondta kedvesen majd magához húzott és szorosan átölelt.
Belefúrtam fejem a mellkasába és beszívtam az illatát. Ez némiképp lenyugtatott de mikor aludni próbáltam folyton az a srác jelent meg. De vajon ki lehet? Hogy jutott be? És egyáltalán, mit keresett itt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése