Puszi: K.L.
Skacok
segítség!
*Niall szemszöge*
Már jó pár nap eltelt azóta, hogy az a férfi, nevezetesen Mr. M., kiadta nekem azt a feladatot, hogy férkőzzek annak a bizonyos lánynak a bizalmába, aki pár napon belül ideköltözik. A múltamon sajnos nem tudok változtatni, pedig nagyon szívesen megtenném. Nem csatlakoztam volna anno a maffiához, bár nem volt választásom. Nagy szarba keveredtem és ez csak az én hibám volt. Szerencsére a családomat nem kevertem bele. Vagyis, ha nem teszem amit mondanak, nagyon is benne lettek volna. De nem hagytam hogy ők is belekeveredjenek, ahogy most se fogom engedni. Elkezdődött a nyári szünet. A srácokkal már az elejétől fogva elkezdtük tervezni az utat Olaszba. A tengerpart, a napsütés, no meg nem utolsó sorban a fürdőruhás csajszik...igazán tökéletes kikapcsolódás. Egyszóval vakáció, jó messze a szürke, borús kis hazánktól, amit mások a tökéletes Londonnak neveznek. Csak egyszer éljenek itt és megtudják a "csodáit". Nem akarom lehúzni. Szeretek itt élni. Ide köt minden, az emlékeim, rosszak jók egyben, de mindkettő hozzám tartozik és ehhez a városhoz. Sok mindent kaptam és sok mindent vesztettem itt. De semmi pénzért nem hagynám itt, legalábbis örökre soha. Az ilyen 1-2 hetes vakációk alkalmával mégis mindig elgondolkozom. Mi lenne ha ott maradnék és nem jönnèk vissza, haza. Ha jól belegondolok, simán szerezhetek ott is olyan élményeket, amik aztán már oda fognak kötni, hogy aztán hazámnak nevezhessem. De nem, mégsem. Képtelen lennék elképzelni más helyett, ahol boldogabb, komfortosabb lennék mint itt. Bárhova is sodor az ár, mindig itt leszek otthon. Itt vissza is érkeztünk a kiindulóponthoz, ami csupán annyit éreztet, hogy fölöslegesen fecsérlem ilyenekre az időm, mert úgyis ugyanoda lyukadok ki.
- Haver!- integetett előttem Lou.-Ébresztő! Na mit szólsz? Elég savanyú a képed, pedig Olaszba megyünk. Tudod, jó csajok meg minden...- mondta nevetve. Ekkor visszacsöppentem a jelenbe és rögtön elfintorodtam. A feladat. Nem mehetek. Hogy a rohadt életbe is!
- Nem megyek. - mondtam egy gúnyos mosoly kíséretében.
- Mi az hogy nem jössz? Nagyon szar poénjaid vannak mostanság!- jegyezte meg Hazz felháborodva.
- Más programom van.- mondtam kedvtelenül.
- Valóban? És mégis milyen másik program lehet jobb egy Olasz útnál?- kérdezte felhúzva szemöldökét.
- Rajtatok kívül is van életem már nem azért!- ahogy kimondtam felrohantam a szobámba mint egy tizenéves hisztis tini. Az ajtónak dőlve imádkoztam nehogy utánam jöjjenek. Nem jött be. Pár perc múlva Liam hangja hallatszott az ajtó túloldalán.
- Niall, figyelj! Nem tudom mi van most veled, de az elmúlt hetekben nagyon furán viselkedsz. Megértem ha nem akarod elmondani, szíved joga, felnőtt ember vagy, de halálra rémítesz mindannyiunkat. Minden rendben? Bármi is van most, ha beszélni szeretnél, itt vagyunk. Bármit elmondhatsz. Ezt te is nagyon jól tudod. Segítünk, de csak akkor tudunk, ha engeded.- mondta. Mintha kést döftek volna belém. Elmehetne manipulátornak vagy pszihológusnak. Mindkettő menne neki. Az ember velejéig hatol. Az őszinteség nagy fegyver és ő mindig tud vele élni. Nagyot sóhajtottam, lehunytam a szemem. Hisz mindent tudnak rólam, a múltamat is egyedül ők ismerik, de így is képesek elfogadni.
- Igazából semmi sincs rendben, mindent elcsesztem már az elején, ha nem megyek bele még a leges legelején most nem lenne semmi. Boldogan élhetnék, nyugalomban. De miért is tettem volna, mert persze nekem kellettek az izgalmak, a kalandok, hát most aztán jól megkaptam mindent egyben.- fakadtam ki.
- Nem igazán értem, mire gondolsz, minek az elején?- kérdezte nyugodtan, hangja kissé lecsillapított.
- Előbb megtennéd, hogy felhívod a többieket is? Ez rájuk is tartozik.
- Persze. SKACOK FELJÖNNÉTEK KICSIT? GYORSAN!- ordította torka szakadtából. Nem éppen erre gondoltam, de ez is megfelel. Hamarosan heves lépészuhatag hallatszott a lépcsőről, majd egy ajtónyitódás és a szoba telezsúfolódott emberekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése