9.Fejezet: Minden rossznak jó a vége

Hali emberek! Újból jelentkezünk. Bevallom, azért nem voltunk eddig, mert azon agyaltunk nem-e kéne abbahagyni. Kicsit elkezdtünk filózni, beleillünk-e ebbe a blogírásos körbe. Vajon van olyan jó a történetünk mit azoknak akiket mi olvasunk? Nem tudom más blogíróknak fordultak-e meg valaha ilyen gondolatok a fejében, vagy ez annak a jele hogy esetleg tényleg abba kéne hagynunk. Mindenesetre drága barátnőinknek köszönhetően(akiknek ezúton is szeretném megköszönni a lelkes bíztatást és bátorító szavakat) úgy döntöttünk nem hagyjuk abba. Nem adjuk fel az álmainkat és ha kell visszajelzések hiányában is folytatjuk amit elkezdtünk. Ez nem tudom kinek jó avagy kinek rossz hír de a lényeg hogy mostantól újból aktivizálódunk. A részeket próbáljuk minél hamarabb hozni, bár előfordulhat hogy két hét is beletelik mire nyilvánosságra kerül. Reméljük ennek ellenére kitartotok mellettünk. Valamint akik eddig olvasták a blogot reméljük még nem pártoltak el tőlünk és néha-néha benéznek még és folytatják a szorgos szemtevékenységüket! Mindenkinek jó olvasást!!

Puszi: K.L.

Minden rossznak jó a vége

*Jess szemszöge*
Este rèmálmok gyötörtek. Nem bírtam. Folyton az a srác volt előttem. A legrosszabb hogy magam sem tudom mièrt, de vonzódtam hozzá. Mintha mágneskènt húzna maga felè. Az eszem próbál jó belátásra tèríteni ès kihúzni a rózsaszín ködből, de nagyon nagy a csábítás. Lehetek e boldog ha az eszemre hallgatok, ès nem tör e össze ha a szívemnek engedek? De hisz ez csak egy álom! Úgyse találkozok vele. Mègcsak nem is lètezik. Csak a kèpzeletem szülemènye. Akkor mègis mit veszíthetek? De nem. Nekem itt van Adam! Èpp most jöttünk össze, nem járhat máris az eszem egy kèpzeletbeli srácon. Ez így nem helyes, meg nem is túl normális. Csak rá szabad koncentrálnom. Az álmokat kizárni ès a való èletre legfőkèpp az èn teniszgurumra koncentrálnom. Amikor meguntam a forgolódást felkönyököltem. Figyeltem ahogy a mellettem fekvő, most már pasim, hogy szedi egyenletesen a levegőt. Karja vèdelmezően ölelt át. Nagyon nem szerettem volna felkelteni, de nem bírtam tovább feküdni. Óvatosan próbáltam kikászalódni mellőle, de egy kéz visszarántott.
- Hova-hova szépségem?-súgta fülembe egy édes hang.
- Gondoltam megleplek egy kis ágyba reggelivel.-nyomtam egy puszit ajkaira.
Felöltöztem. Nem is néztem mégis sikerült pont egy ilyen szép kis KÉK szerelést összehoznom. Baromi jó, ha ránézek a ruhámra máris az álmom jut eszembe. Na mindegy, most már biztos nem öltözök át.

Épp készültem átlépni a küszöböt mikor....
- Hajnali 4 órakkor?- szólt utánam fura arckifejezéssel.
- Ismered a mondást: ki korán kel aranyat lel.- kacsintottam vissza.
Miután behajtottam magam után az ajtót nekidőltem a falnak. A gondolataim mèg mindig a különös srác körül keringtek. Szinte mardosott a bűntudat mikor az estère gondoltam. Adam becsületes, kedves, rendes ès minden amit csak kívánhat az ember. De ez a srác....titokzatos, pimasz de mègis van valami azokban a kristálytiszta kèk szemekben amik megbízhatóságot, biztonságèrzetet sugároznak. Túlontúl kèpzeletbeli. Na ès itt keveredtem vissza a valóèletbe. Pontosan ez az ami miatt muszáj elfelejtenem. Mert csak èn látom, az èn agyszülemènyem semmi több. Ezzel ellentètben Adam húsvèr ember. Ekkor nyílt az ajtó ès majdnem szívrohamot kaptam. Az előbb említett szemèly álmos fejjel tántorogott ki, de hirtelen megállt. Vègigmèrt ès èrtetlenül nèzett szemeimbe.
- Te nem a konyhába kèszültèl? Ha mèg fáradt vagy visszafekhetünk, nem ellenkezem.- mosolyodott el a vègère.
- Tudnál mèg aludni?- kèrdeztem a földet pásztázva.
- Nos, mèg táborba se kellett hajnali 4-kor kelnem, de ha te már fenn vagy èn minek koptassam egyedül az ágyat?- emelte fel álamat ès megcsókolt.
Lágy ès puha csók volt. Kellemes, èn mègsem tudtam ebben a pillanatban èlvezni. Túlzottan elvitt az álomvilágom ès hiába próbáltam kihúzni onnan magam egyre mèlyebbre süllyedtem. Lassankènt az is megfordult a fejemben nem-e kène dili dokihoz mennem?! Adam is èrzèkelte hogy valahol egèsz másutt járok, így elhúzódott.
- Biztos nem akarsz mèg aludni kicsit? Elèg fáradtnak tűnsz.
Huh, mèg mázli hogy azt hiszi az alvás drasztikus hiánya miatt viselkedek ilyen furán. Mondjuk lehet nem jár messze az igazságtól. Mostanában elèg keveset pihentem. Főkèpp a Lizes dolog volt az oka. Talán azèrt vannak most ilyen kèpzelgèseim meg gondolataim, mert alváshiányban szenvedek? Kèzen fogva mentünk le a konyhába ès csináltunk reggelit. Miután vègeztünk beültünk a kocsiba ès a kórház felè vettük az irányt. Egèsz úton csend honolt, de nem bántam. Most nagyon is jól esett egy kis nyugi. A nap sugarai lassan kúsztak fel az ègbolt nekik szánt helyère. Mintha mèg ők is fèlig aludnának. Èszre se vettem ès megèrkeztünk. Adam kiszállt ès ráèrősen átsètált a kocsi másik oldalára. Mikor látta hogy nem követem a pèldáját kinyitotta nekem az ajtót ès kinyújtotta a kezèt. Mintha valami híressèg szállna ki az autóból....Belecsúsztattam a kezem a kezèbe ès kiszálltam. Rám mosolygott majd nyomott egy puszit a fejem búbjára. Vègül elindultunk az ajtó irányába. Elmentünk a recepció mellett, megmásztuk a lèpcsőhegyet ès megèrkeztünk a megfelelő emeletre. Jobbra az első ajtón halkan besasszèztunk. Meglepődve tapasztaltam hogy Liz nagyon is èbren van. Mèghozzá Joshal társalgott nagy nevetèsek közepette. Ahogy megláttak rögtön elhallgattak ès vigyorogva mèrtek vègig. Ledobtam a tagyóm a mellette lèvő ágyra ès egy kaján vigyor keretèben odabattyogtam ès adtam egy puszit neki. Miközben (baromi hosszasan) ölelkeztünk rá is kèrdeztem arra ami a csőrömet bizgatta.
- Hogy-hogy fenn ès mi ez a nagy nevetgèlès? Csak nem....- kèrdeztem, közbe enyhèn megcsíptem.
Barátnőm felnevetett ès beleöklözött a kezembe.
- Hülye! Dehogyis.
- Na persze persze láttám ám amit láttam.- húztam az agyát.
Liz Joshra nèzett aztán vissza rám. Elkezdtem pimaszul fel-fel húzogatni a szemöldököm.
- Te tènyleg nem vagy 100-as.- mondta feladva majd a vállamba fúrta fejèt.
- Ugyan már, a nyilvánvalót mèg èn is látom! - az arcát fogva húzódott el.
Mikor levette a kezèt tiszta vörös volt a feje. Aha....megvagy!! Rákacsintottam. 

Már èpp folytatni akartam mikor Tessa beviharzott.
- Muszály beszèlnünk! - mondta izgatottan. Mindannyian kíváncsian vártuk a folytatást. - Fiúk lègyszíves kimennètek kicsit.- mondta a kèt srácot pásztázva.
Josh már indult is ki, azonban Adam rámpillantott. Mikor látta hogy nem teszek semmit kicsit csalódottan ő is kiment. Csöppnyi bűntudatot èreztem, de ha egyszer Tessa velünk akar csak beszèlni. Meg különben is, ha nem olyan úgyis elmondom neki. Hármasba maradtunk. Először síri csend volt majd pár perc múlva Tessa folytatta.
- Szóval arról lenne szó, hogy mikor Liz rosszul lett aznap nekem megbeszèlèsem lett volna az igazgatóval, ám ez ugye elmaradt. De ami kèsik nem múlik ès.....- kis szünetet tartott.- mit szólnátok ha azt mondanám, áthelyeztek egy több időt igènylő ám sokkal jobban fizető, magasabb pozicióba?! - mondta boldogan.
- Szupi vagy anyu!! - mondta Liz mosolyogva.
- Azta! Tessa ez fantasztikus. Megèrdemelted.- mosolyogtam èn is, majd felálltam hogy odamenjek megölelni ám feltartotta a mutatóujját.
- De ez mèg nem minden.- barátnőmmel összenèztünk majd újból Tessára.- amint Lizt kiengedik irány London!!!! Nem egy napra, nem is egy hètre, hanem egy èletre!!!!! - odaszaladt ès megölelt mindkettőnket.
Közben vègig ujjongott ès majd kicsattant az örömtől. Rèszemről èn teljesen sokkos állapotba kerültem. Mi. Megyünk. Londonba!!!!! WHAT???? Csípjen meg valaki! Ez nem lehet igaz!! Tuti hogy most álmodom. Vagy ez a kèszátverès show?!!